Képzelet a valósággal szemben

Szövet cipzárba akad
Türelmetlenségből sóhaj fakad.
Egy rántás, s ami kell szakad.
A testből nyögés
Lélekből könyörgés
Hangja egyszerre tör felszínre,
Remélhetőleg az érzékelés inkább
Hasonlít egy gejzírre
Mint íjba feszített idegre.

Francba..ez csak segítség nyújtás,
Csak semmi felhajtás
A gondolat még is szárnyal
A szivárvány rózsaszín árnyalatával
Messzire nyargal.
-Kész is vagyunk- távolról szól a hang
Fejben csendül emlékeztető harang
Minden mi zajlik, csak gondolat szülte
Az arc azonnal hamuszürke.
Elhangzik egy köszönöm.
Amolyan automatikusan
Arcra maszk kerűl fantasztikusan.
Pedig belül olyan, mint urnákban a hamvak:
Csendben, nyugalmat szinlelve forrongnak.