Robog a vonat, ablakában látszik az elsuhanó táj
Így rohan az élet is, nem csak átélni, de nézni is fáj.
Fáradt a szem nézni tovább, így hát lecsukódik,
Ezzel csak egy baj van, gondolatoknak a hely átadódik.
Zakatol az agy szüntelenűl,
Tőrt szúrva lélekbe kíméletlenűl.
Meg áll a si-huh-hu, a test ki száll,
A lélek ziháll,
A szív dobog,
A szem pislog,
Az ér míg bír ver,
Az ember pedig küzd, mert talán ez így fer.