Nézem a hab és tej örvényét.
Az emlékeimbe zuhanok,
Látom magam ahogy a távolodó vonat után futok.
Már a remény se örök.
Elment, vissza nem jön,
Àllitàsa szerint olyan volt ez mint egy börtön:
'Toma, ha a szíved nem szárnyal
Egy részed, a zártsâgba belehal. '
Elrobogot, vissza se nézett.
Nekem pedig maradt a kihűlt kávé,
Aminek az íze rosszabb mint a lónyálé.
A szomszéd macska măszik át a kerítésen,
Fel ugrik, az asztalra, keresztűl vágtat a terítéken,
Hozzám dörgöli fejét,
Enyhítve bánatom erejét.
Kezem csupa macska nyál,
De szívem, lassan új ritmusra talál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése