Kéretlen szerető

Kéretlen szerető

Szerető. Ezt mondja a pap is amikor valakit búcsúztat. Szerető...család apa, anya, testvér, gyerek, mama, papa, déd szülő. Szerető. Erre vágyik minden ember, hogy legyen egy oda adó szeretője. Legtöbben ezt megkapják otthon. Nappal szülő, feleség, este pedig szerető. Néhányan ezt a feleségük mellett intézik, tehát a szó szószóros értelmében szeretőjük van.

Hát kérem szépen én olyan szerencsés fráter vagyok, hogy nekem is van egy. És, hogy melyik felsorolt csoportba tartozik? Hehehe. Egyikbe sem! Van, jó vele. Mit kertelek kibaszott jó vele! Csak, hogy van egy kis bökkenő, mert ugye ami nagyon jó, ott valami már sántít. Hát, itt is. Este megkapom, reggelre eltünik. Hogy miért gond ez? Hogy hol ütöttem be a fejem?

Én nem ezt kértem! Tudom pultól való távozás után reklamációt nem fogadunk el, de tényleg nem én kértem! Zavaros? Igen, nagyon zavaros. Az imént bemutatottak és az én szeretőmben az a közös, hogy mindegyik váltki kisebb nagyobb fájdalmat. Az egyik az elmúlás fájdalmát, a másik az izgalommal vegyült várakozás fájdalmát, a harmadik a pillanatnyi megoldás és a megcsalás fájdalmát. Márha egyáltalán ott érez fájdalmat az illető, de most tételezzük fel, hogy azért néha felszólal a lelki ismerete és van fájdalom érzete. Na és itt jön az én szeretőm, ő azért fáj mert, arra emlékeztet amit megkaphatnék. A családot, a feleséget, az anyát, a szeretőt. Amim lehetne, Ő, igazi társas kapcsolat, egy dilis barátnő, egy talpraesett nő, egy figyelő barát, egy kölcsönös támasz, gyerekek. Ebből mim van? Hát igen nem nehéz kitalálni.

Körülbelül két évvel ezelőtt kezdődött. Bejött a Házias Ízekbe kajálni. Történt egy kis félre értés és még ha ez nem lett volna elég a pincér tiszteletlenűl is bánt Vele. Mivel én vagyok a helyettes így én próbáltam menteni a menthetőt. Olyan jól sikerült, hogy két hetente bejárt, elősször csak ebédelni, később már vacsorázni is. Aztán egy vacsora alkalmával – a zuhogó esőre való tekintettel- felajánlottam, hogy haza fuvarozom. Máskor is haza vittem. Majd elhívtam moziba. Sokat sétáltunk, nevettünk. Csókolóztunk, szexeltünk. Emlékszem, amikor elsőnek voltunk együtt, szinte még magunkhoz sem tértünk ő már szedelőzködött. Kerek perec közölte, hogy ez rendben van. Lehet ilyet máskor is, de csak ennyi. Nem, nem barátság extrákkal. Nem. Csak szex. Miután magamhoz tértem, kiröhögtem. Majd belementem, mondván úgy is meggondolja magát, hiszen a csajok többsége elkötelezettségre vágyik. Gyerekekre. Meg külömben is elképzelni sem tudtam, hogy értette azt, hogy csak szex. Tévedtem. Nem gondolta meg magát. Sőt arra is rájöttem, hogy, hogy értette. Természetesen szólunk egymáshoz, de nem vagyunk barátok. Ismerősök vagyunk akik olyan sokat tudnak egymásról amennyit egy nagyon jó szomszédjáról tudhat az ember. Éjszaka pedig fergeteges szexben van részünk. Legalább is neki. Nem nem vagyok álszent. Nekem is frenetikus élményben van részem. Csak épp én úgy érzem szeretkezünk. Hiszem, hogy ő is érzi. De, lehet, hogy ezt csak bemesélem magamnak. Lehet, hogy csak szeretném, ha ő is viszonozná az érzéseimet. Körülbelül másfél éve szeretem. Persze sok időbe telt mire tudatosítottam magamban. De nincs mit tagadni. Így érzek. Viszont -az ágyon kívül- tudom, hogy ő nem így érez. Hogy is mondjam annyira megyőzően közömbös, hogy amikor megingok és reménykedni kezdek ő seperc alatt szertefoszlatya. Na igen, nekem is remekül kell játszanom a szerepemet, ha szeretném még a karjaim között tudni. Csak, nem tudom meddig birom. Na ki látott még ilyet, egy hapi aki többet akar és egy nő, aki egyértelműen tudatta, hogy csak a testét akarja az illetőnek? És nem is igen változtat a véleményén. Sejtem az okát, nem könnyű neki. De kinek az manapság? Nem elég a szerelmem? Nem elég, ha biztonságot nyújtok számára? Nem elég ha elfogadom? Nem elég ha mindenben mellette állok? Ja.... rosszul fejeztem ki magam.... Nem lenne elég, ha elfogadnám? Nem lenne elég a szerelmem? Nem lenne elég, a biztonságot nyújtanék számára? Nem lenne elég ha elfogadnám? Ezekszerint nem. Fél órája a plafont nézem és ezen kattog az agyam, ahelyett, hogy tiszta szívből örülnék neki, hogy még mellettem szuszog. Hiszen minden pillanatot ki kell élvezni. Csak az a baj, hogy már nem megy ez nekem ...csak fél szívvel. Pedig tudom, hogy az élet rövíd. Jó lenne, ha erre ő is rájönne. Mocorgásra leszek figyelmes, ránézek. Féloldalast, fekszik, félig kitakarva. Látom az arcát hirtelen eltorzulni, majd ugyan olyan gyorsan kisímulni is. Közelebb húzdok átölelem és várok. Nem ébredt fel, nem tolt el. Talán majd ma … majd ma változik valami.