Karácsony reggelén

Az alábbi verset (és egyben  egyelőre az utolsó ilyen pályázatos művemet) tavaly karácsonyra írtam. Karácsonyi versíró és novella író pályázatra: Iskolai karácsonyi vacsorás versíró és novella pályázat..

A szavak amelyeket tartalmaznia kellett mind a versnek, mind pedig a novellának:

1. kardióvaszkuláris

2. interferencia

3. selfie

4.aszcendens

... és akkor lássuk/olvassuk..mi lett a fenti szókavalkádokból :) :

Karácsony reggelén

Reggel éles sikításra ébredek,

Kezdek félni, hogy kicsi húgom bereked.

Mellé érve, minden szó bennem reked,

Már kezdem azt hinni, hogy ez kardiovaszkuláris okokból ered..

Csodálkozva nézem én is

A karácsonyfa égők által okozott

interferencia csodáját

Ez tényleg létezik, a kutya fáját.

Felocsúdva a csodálkozásból,

Immár a konyhában ülve

Nagyot harapunk a reggeli kalácsból.

Testvérem szája csupa maszat,

Így összekenve olyan, mint egy kicsi moszat.

Nem bírom ki, ebből kép lesz,

Megy a többi karácsonyi emlékhez.

Elő véve hát a gépem, meg nyomom serényen.

Nem más ez mint, egy selfie

Amin jót lehet nevetni.

Kis húgom elkészült ideje kimenni.

Kiérve az udvarra,

Havat hány, egy kupacra.

Hóember lesz ez nem vitás,

Répa óra, tiszta mókás.

A nagy munka után

Jöhet a pihenés,

Hó angyalkát kell csinálni,

Nincs menekvés..

Jöhet a fetrengés,

Eközben az égre nézve,

Elénk tárul az aszcendens képe.