Hosszú utat tettünk meg együtt,
Ebbe rossz és jó is vegyült,
Tudtuk, hogy a múltunk, majd vissza üt.
Azt hittük, hogy felkészültünk rá,
Még is úgy zúdult ránk,
Mint a hód által lassan,
Megrágcsált fák.
Olyan súllyal szakadt ránk, a világ.
Fájt a szívünk,
Fájt a lelkünk.
Üvöltött minden,
Belső szervünk.
Többet veszítettünk,
Mint nyertünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése