Nem csak magadnak ártasz

Nem, csak magadnak ártasz

Felnéztem az égre,

És kérdőre vontam a kékséget:

Mikor hadjátok már abba végre?
Mikor szüntetitek meg ezt a

Mardosó kétséget?

Mikor enyhül majd a szorítás?

Mikor jön a bátorítás?

Mikor? Mikor?

Mikor, jön egy jobb kor?

Mikor, ér véget a rém álom?

Mikor szűnik meg a

Melkhasomat szorító fájdalom?

Az ég elfelhősödött,

Ahogy a gondolatmenetem is

Beködösödött…

Mintha némán figyelmeztetne,

Hogy ezzel nem csak magamnak ártok,

Ha nem a körülöttem lévők

Között is árkot ások…