...És nem tisztogatod szürkés - fekete lelkedet....

...És nem tisztogatod szürkés -fekete lelkedet

Van amikor saját magad előtt látod a szívedet,
Lepergeted eddigi életed,
És nem tisztogatod szürkés - fekete lelkedet...

Csak úgy peregnek előtted az események,
Hol ott részese vagy te is kőkeményen

A nagy húzás miatt összeszorul a véredényed...

Aztán megrázod magad,
És úgy döntesz..földön maradsz...
Megöleled...,aztán átkarolod saját magad....
Majd fel állsz és mész tovább,
Mert az út visz tovább...
A "hovára" mindig van válasz...
Ha jól figyelsz..., a válladnak is mindig lesz "egy támasz.."