Cipő...egy egyszerű eszköz még is mindenkinek szüksége van rá. Nem is mindegy hogy milyen. Nem mindegy a méret, a szín. Ha választunk jól átgondoljuk, hisz nem mindegy, hogy milyen alkalomra vesszük meg a lábbelit. Rengetegszer használtam a ~nem mindegy ~ kifejezést...és hogy miért? ...mert nem mindegy, hogy ki milyen cipőben jár..., hanyas lába van...mennyire kényelmes az a surranó...
Mindenkinek egyedi izlése van, saját egyedi lába ...mindenki a saját útját járja....
Persze, sokszor felmerül a csere lehetősége, illetve vágy a cserére..., de ez nem ilyen könnyű, ugyan is fogalmunk sincs, hogy mit vállalunk, csak elhangzik egy "de, jó lenne...mert az Ő cipője szebb, kényelmesebb, színesebb, könnyebb".... Én személy szerint nem szeretném más cipőjét meg is mondom, hogy miért...,mert nem bírnám...persze, ha rá lennék kényszerülve biztos belerázodnék..., de a saját cipőm már kivan taposva, megszoktam, tudom, hogy milyen utakat jártunk be..hányszor okozott bőrkeménykedést, a sok kacskaringótól és válaszúttól szerzett, zsibbadások, görcsök nyomát mind viseli "Ő is" együtt viseljük..., tudom, hogy mi vár rám- nagyjából-, tudom, hogy hogy kezeljek helyzeteket....ez más cipőjével nem így menne....én nem vágyok más topánkájára....nem minden arany fénylik...nem minden lakkos cipő marad meg a saját fényében....mindenkinek okkal olyan a cipelője amilyen....mindenkinek megvan a maga története......ne a másét nézd, légy büszke a sajátodra...én is az vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése