Kirobbanó még is csendes,
Hangulatromboló még is lelkes,
Suttogó még is cserfes...
Háború dúl a lelkében,
Még is sokszor fürdik a békében,
Néha epe gyűlik a szájába,
Még se panaszkodik szájtátva...
Megkapaszkodik egy virág,
Legújabb hajtásában,
Meglátja a szépet mások
Szomorú mosolyában...
Kirobbanó még is csendes,
Az óceán vizét nézve,
Szíve szinte az örömtől repes,
Szeme a boldogság könnyeitől nedves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése