Bagoly
Szárnyával suhog,
Hangjával huhog,
Az emberiségnek így jelez,
Olyan ez, mint a vérszerződés,
Szinte már kötelez,
Ha bajt érez, septiben jön,
És teszi amit tenni-e kell,
Az ember meglátja,
És, nem bántja,
De, a bánat rögtön átjárja,
Hiszen tudja a madárka,
Minek a jele..
De, lehet, hogy téved,
Hiszen nem csak a sötétség, hírnöke Ő
E felől semmi kétség,
Az újszülöttek lelkét hozza el Ő,
Innen a szemében az a kékes, mélység...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése