Nevetve
Nevetve megyünk egymás mellett
A komorság eltűnt a felhők felett
Arcunkon már mosoly ül
Szívünk börtöne lassan kiürül...
Üresség telepszik a belső szervünkre
A fájdalom nem hat már csak a lépünkre...
Álarcot festünk a képünkre..
Mosolyunk még is őszinte
Ez már nem az ő szintje..
Hatás köre bennünket messziről elkerül
A boldogság sziluettje ölel körül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése