Világosságot sötétség követ
Az üres teret betöltötte a tömeg
Az öltözék mondhatni ünnepi...
De arcunkat mosoly helyett könny fedi
Nehéz a szívünk, de eljött az idő
Búcsúzni bújtunk most mi elő,
Milyen furcsa is az emberi lény
Saját magát sajnálja
Hol ott nem őt nyelte el a fény
De, ez még nem tudatosult, pedig ez tény
Szerettünk egy másik helyen van
Találkozásra komoly esély van
Addig is míg erre sor kerül
Fentről vigyáz ránk és gondoskodik róla,
Hogy arcunkat a mosoly beragyogja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése